Az elmúlt hetet a Bitcoin megismerésével töltöttem. Minden technológia körül, ami alapjaiban változtatja meg a nézőpontunkat, megjelennek a zelóták és a ludditák , a Pollyannák és a Valentik.

Erre még vissza fogok térni egy mélyebb analízist felölelő cikksorozatban. Most csak arról fogok beszélni, hogy az megosztott titkosított pénz minden kétséget kizáróan velünk fog maradni. A használata annyira vonzó, hogy minden szempontból felülmúlja a hagyományos bankot és annak átutalási rendszerét. Milyen munkaszüneti napok? Milyen behajthatatlan követelések? Milyen adók? Milyen ügyintézési költségek? Mindezek a fogalmak olyan jelentéktelenné és elavulttá váltak, mondjuk mint az istálló fiuk szakszervezetének a szabályai.

Talán nem a Bitcoin lesz az alapvető titkosított pénz szabvány, de ez nem is számít, mint ahogy az sem hogy BitTorrentet, OneSwarmot vagy valami még rugalmasabb módszert használunk fájlmegosztásra. Maga a fájlcserélés koncepciója az érdekes nem a BitTorrent. Ugyanez vonatkozik a megosztott titkosított pénzre is.

Az „aha!” pillanat amit akkor tapasztalsz amikor átutalsz néhány bitcentet valakinek a bolygó másik oldalán, és az abban a pillanatban meg is érkezik, anélkül hogy bárkinek arról tudomása lenne, hogy te pénzt küldtél vagy, hogy a másik fél pénzt kapott, és senki nem tud megakadályozni abban hogy ezt megtehesd, hacsak nem fizikai erőszakot alkalmaz. Ebben a cikkben ennek a politikai vonatkozásairól szeretnék beszélni, amit későbbi cikkeimben majd bővebben kifejtek.

A felhasználhatóságát most szeretném csak a hálózati hatásokra korlátozni. A Bitcoint pillanatnyilag nem használhatod semmilyen praktikus dologra, de erre mint említettem a későbbiekben még visszatérek

Politikai nézőpontból tekintve ez a fejlemény azt jelenti, hogy az adózási és a szociális rendszerünket azonnal és alaposan újra kell gondolnunk.

Az adórendszer, a titkosított pénz létezésének figyelembe vételével

A titkosított pénz új kihívásokat testesít meg. A kormányzat nem tudja megállapítani menyi vagyonnal rendelkeznek a magánszemélyek, sem azok jövedelmét és kiadásait, akármennyi eszközt vet is be.

Tudom a kormány tagjai azt fogják erre az állításra válaszolni, hogy „akkor is meg kell próbálnunk!” Nem számít, hogy meg kell próbálnotok ha egyszer képtelenek vagytok megvalósítani.

Mindez azt jelenti, hogy sem az adók sem pedig a szociális támogatások nem alapulhatnak sem a jövedelmen sem a pénzügyi helyzeten. Az sem számít ha csak a lakosság 5 százaléka használ titkosított pénzt. Az adózási morál az általános populáció hozzáállásán múlik, és ha azt érzékelik, hogy egyesek nem veszik ki a részüket, akkor jelentésen megnövekszik az esélye annak, hogy mindenki ki akar majd bújni az adózás alól. Ha az emberek elkezdik használni a titkosított pénzt akkor az lavinaszerűen el fog terjedni.

Ehhez a ponthoz egy évtizeden belül el fogunk érkezni. Nincs időnk a struccpolitikára.

Vegyük először is az adózást. Az adók nem alapulhatnak sem a jövedelmen sem a pénzügyi helyzeten. Mindenféle jövedelemadó mehet ki az ablakon. Az is amit a munkaadó fizet és az is amit a munkavállaló. (Egy pozitív mellékhatása ennek, hogy a tiltott feketemunka fogalma megszűnik létezni.)

Az leszűkíti azon dolgok körét amit megadóztathatunk. Adóztathatjuk a földet mint az 1800-as években tették. De ez lenne az 1800-as évek? Mi maradt még? Adóztathatunk épületeket, otthonokat, autókat, üzemanyagot… egy sor népszerűtlen adózási célpontot.

Ohó, és megadóztathatjuk a fogyasztást.

Az általános forgalmi adó (Áfa) már most is a legnagyobb jövedelemforrása az európai kormányoknak. Ez különbözik az eladási adótól amelyik az eladási lépcső minden szintjén hozzáadódik. Tételezzük fel, hogy van egy 25%-os Áfa kulcs amit a gyártó hozzáad az eladási árhoz. A nagykereskedő visszakapja ezt a pénzt amikor a gyártótól vásárol de a saját eladási árát meg kell terhelnie 25% Áfával.

Ennek van egy olyan hatása, hogy arra ösztökéli a vállalatokat. hogy vallják be a forgalmukat ha vissza akarjuk kapni az Áfát amit kifizettek.

A Francia és a Finn számokkal dolgozva ha durván megdupláznánk az ottani Áfát, akkor eltörölhetnénk mindenféle jövedelemadót. Az befolyt adó ugyanakkora lenne, de a fogyasztáson alapulna nem pedig a jövedelmen. Ez a két dolog elég magas fokon fedi egymást.

Ennek van további két pozitív mellékhatása. Az első a nyilvánvaló előny a személyi jövedelemadó megszűnése. A magányszemélyeknek semmi dolguk nem lenne innentől kezdve az adóhatósággal egyáltalán. Az APEH csak a vállalatok számára létezne (igaz ugyan hogy az adót a személyes fogyasztásból vesszük el de a vállalatoknál halmozódik fel).

A másik előny, hogy az egész infrastruktúra és bürokrácia már most a helyén van. Csak egy százalékos értéket kellene átállítanunk. Ha ezt megtörténik, akkor egy nagy halom bürokrácia (ami az egyéb adókkal foglakozik) szintén mehet ki az ablakon.

Persze vannak hátulütői is a dolognak. A legnagyobb az, hogy az adó teljességgel egykulcsos lesz. A legszegényebbeket sújtaná a legjobban, amit mindenképpen el szeretnénk kerülni. A többkulcsos adózásra általában úgy tekintünk mit egy igazságos módszerre, a jól funkcionáló társadalom érdekében.

A normális módja ennek az adókedvezmények bevezetése lenne. De az Áfával ezt nem tudjuk bevezetni. Nem mondhatjuk a büfésnek, hogy az üdítő árából vonja ki az áfát mert van egy igazolványunk hogy nekünk az adómentesen jár, hiszen még maradt a kvótánkból. Tehát az adókedvezmény rendszerét meg kell fordítanunk.

A szociális juttatások, a titkosított pénz létezésének figyelembe vételével

A szociális rendszer a azon alapult hogy vannak alacsony jövedelműek, illetve vagyontalanok. De ha egyiket sem tudjuk felmérni vagy ellenőrizni, mit tehetünk?

Arra a következetesre jutunk, hogy vagy adunk szociális juttatást mindenkinek vagy nem adunk senkinek. Mivel az hogy nem adunk senkinek nem old meg semmit, csak azt tehetjük hogy adunk mindenkinek, mindenféle előfeltétel nélkül. Ez lenne a feltétel nélküli alapjövedelem esete. A polgárok fizetése.

Ezzel két legyet ütünk egy csapásra, mivel megoldjuk a többkulcsos adórendszer problémáját is. A feltétel nélküli alapjövedelem tulajdonképpen megfeleltethető az adókedvezménynek, plusz még mindenki számára biztosítja az alapvető ellátást is. Ez a a két dolog eleve már most is adott.

A pozitív mellékhatása az lenne, hogy minden egyéb szociális támogatást meg tudnánk szüntetni, a munkanélküli segélytől kezdve a diákhitelig, és természetesen az ezekhez tartozó bürokráciát is.

Néhányan azt fogják felhozni, hogy a polgári fizetés arra fog ösztönözni az embereket, hogy ne dolgozzanak. Korábban már kifejtettem hogy ez miért sületlenség. Gyorsan két ellenpélda: GNU/Linux és Wikipédia

Konklúzió

A titkosított pénzek jönnek. Lehet a Bitcoin lesz az, lehet valami más, talán egy olyan keretrendszer ami magába foglal többféle titkosított pénzt. Ami a legfontosabb, hogy egy évtizeden belül a kormányok elvesztik a képességüket arra hogy megtudják a polgároknak mekkora a vagyona és mekkora a jövedelme.

Ez azt jelenti, hogy az adórendszer nem alapulhat a pénzügyi helyzeten és a jövedelmen.

Véleményem szerint a probléma kezelésének a legmegfelelőbb módja, hogy az adózást alapozzuk a fogyasztásra és a jövedelemadót váltsuk ki Áfával. Hogy az adózás progresszív maradjon és hogy a szociális rendszert megóvjuk, be kell vezetnünk a feltétel nélküli alapjövedelmet minden polgár számára, ami biztosítja az emberek alapvető ellátását.